Tegnap már említettem, hogy kibővítem a könyvet. Íme itt van a bevezető. Az is olvassa el, aki már az eredetit is olvasta, mert sok mindent megváltoztattam.
Jó olvasást!
1.
fejezet: A különös
templom
Már majdnem lement a nap. Április volt,
de a Wasser Street még mindig úgy ragyogott, mintha nyár este lett volna. A kis
utca szinte meg sem érezte a beköszöntő tavaszt. Nagy kertjei és házai olyan
csöndesek voltak, mintha nem is laknának benne. A fák lombjai se rezzentek. A
19-es szám alatt lévő ház is hasonlóan festett, pedig konyhájában egy lány állt.
Ő volt Amanda Johnson, de ő is ugyan úgy viselkedett, mint az utca, melyben
lakott. Épp a konyhát seperte, de gondolatai máshol jártak, ezért csak
álldogált. Két óra alatt semmit nem haladt. Összerezzent, mikor anyukája
bekiáltott:
- Kész vagy kicsim?
- Mindjárt anya! - válaszolt Mandy és visszatért
a valóságba. Maga sem tudta pontosan, hogy meddig és miért kalandoztak el a
gondolatai, de a fiú arc, amiről álmodozott ott lebegett lelki szeme előtt.
Gyorsan elhessegette a képet és befejezte a konyha felsöprését. Elszaladt a
rongyért és fel is mosta a helyiséget. Már épp végzett és fel akart menni,
amikor tekintete megakadt egy tárgyon. Egy könyv volt az, melyet legjobb
barátjától kapott. Angyalokról szólt és Mandy (mindenki így nevezte) 14 éves
kora ellenére is szívesen olvasta. Igaz, ez nem azokról az édes glóriás
angyalokról szóltak, melyet még az óvodában ismertetek meg. Nem, ez egy 14-16
évesnek való történet volt. A lány egy fiútól kapta, de az a fiú, aki magát
George-nak nevezi pontosan eltalálta a lány ízlését, ami nem csoda, elvégre, ahogy azt már elmondtan a legjobb barátok voltak.
*
Mandy – mint azt már említettem - 14 éves
volt. Fekete haja a derekáig ért már és szép barna szeme szinte mindig
csillogott. Nagyon szép lány volt. Alkata és súlya tökéletesnek hatott.
Tanulásban nagyon jó volt, a suli jól ment neki. Emellett kedves volt, okos,
vicces és még sorolhatnám, de akkor hosszú lenne ez a könyv. De, hogy ne csak
jó tulajdonságokat mondjak, van Mandynek egy nagy hibája. Túl naiv volt. Itt
nem arra gondolok, hogy minden kis hazugságnak bedől (sőt, pont ellenkezőleg,
minden ilyenre rájön), hanem arra, hogy mindenkinek ad egy második esélyt,
melyet sokszor nem kellene. Az emberek ki is szokták használni ezt, bár nem
mindig tehetik meg, mert ott volt George.
A
fiú is a 14. évében járt. Vörös haja, őzike szeme és sok szeplője volt. Mindig
kiállt Mandy mellett, sokszor megmentve a lányt attól, hogy kihasználják.
George-nak egy testvére volt, Sindy, aki épp betöltötte a hármat. És ezzel
vissza is kanyarodok Mandyhez. A lánynak szintén volt egy testvére Sarah, bár ő
már 26 éves volt és volt egy 2 éves kisfia, aki a Tomi névre hallgatott. A két
lány szülei, Rebecca és Robert Johnson orvosok voltak. Volt pénzük, de mégsem
kényeztették el se Saraht, se Mandyt. A házuk is elég nagy volt, kerttel és
emelettel, ezáltal a lányoknak is óriási szobájuk volt. Talán a pénzük, vagy a
lány hírneve miatt volt Mandynek egy fő ellensége. Samantha, aki a lány
osztálytársa volt, szívből utálta Mandyt. Ebben az is közre játszott, hogy
Samanthának tetszett George (bár ezt senki nem tudta), de a legfőbb ok
természetesen a lány népszerűsége volt. Samantha mindig arra vágyott, hogy
híres legyen és az is volt az iskolában, de Mandy - akarata ellenére is –
elnyomta őt. Nem csoda, hogy ezért a két lány szinte minden nap veszekedett. Legtöbbször
George szokta szétválasztani a lányokat és Samantha csak ekkor állítja le
magát.
Mandy és szülei minden vasárnap templomba
jártak. A lány inkább a közösség miatt szerette ezt, de azért amúgy is szívesen
járt. Talán ez úttal kivétel lesz, mert kivételesen nem volt kedve menni. Ez
azért volt, mert a nagy templom, melybe másnap mentek volna, zárva volt. Mandy
azért is szeretett oda járni, mert szép és barátságos volt, emellett a pappal
is jól el lehetett beszélgetni. Sajnos nemrég bezárták, mert hiába volt szép,
már megöregedett és felújításra szorult. A Johnson család kénytelen volt másik
templomba menni és volt is a közelükbe egy, de azt Mandy hátborzongatónak
találta. Csak az vigasztalta, hogy George is oda fog menni.
*
Megfogta a könyvet és felment a
szobájába. A szoba nagy volt és Mandy kedvenc színében, a világoskékben
pompázott. A helyiségben volt egy ágy, egy íróasztal, sok polc és egy zongora.
Mandy furulyázni, fuvolázni és zongorázni tudott. Volt a szobája mellett egy
gardrób, itt tartotta az összes ruháját.
A lány kinézett az ablakon. Rögtön
meglátta a kedvenc cukrászdáját, ahova George-gal szoktak járni, ha együtt
tanulnak a Johnson-háznál. Kicsit messzebb a William Shakespeare School
körvonalai rajzolódtak ki. Ide járt Mandy. Régi iskola volt, még 1892-ben
építették. A lány kinyitotta az ablakot és leült az asztalához. Megírta a házi
feladatát és azon gondolkodott, hogy mit csináljon. Aztán eszébe jutott, hogy
csoport feladatot kapott. Ő, George és egy Jessica nevű lány volt egy
csoportban. Mandy már befejezte az ő részét és a fiú is már kész volt. De a
másik lányról semmit nem tudott.
Jessica szintén 14 éves volt és eléggé
szétszórt. Szép volt, bár ebben a sok smink is segített, amit a lány mindig
használt. Tanulásban nem jeleskedett, viszont vagy 50 barátnője volt. Mindig
Mandytől kért segítséget és nem volt jellemző rá, hogy házit csinál. Most se
csinálta meg a hétfőre beadandó csoport munkának a ráeső részét. Ezzel pedig
nem csak magát, de Mandyt és George-ot is bajba sodorta.
Mandy szerencsére felhívta Jesst (így
hívta mindenki) és így kiderült, hogy valószínűleg neki és George-nak kell majd
megcsinálni a házit. Irodalomból kapták a „Légy
jó mindhalálig” feldolgozását, ami egy összefoglalóból (ez Mandy feladata
volt), egy képgyűjteményből (ezt George csinálta) és egy plakátból állt, melyet
Jessicának kellett volna megcsinálni. Mivel az utolsó feladat nem volt kész,
ezért George-nak és Mandynek kellett megcsinálni. Az utóbbi telefonált a fiúnak
és megbeszélték, hogy aznap a cukrászdában befejezik. A lány összeszedett
mindent, ami a plakátcsináláshoz kellett és lement. Gyorsan elmondta
anyukájának, hogy mi a helyzet, majd elindult a találkozóra. Mikor odaért
George már ott volt. Villantott egy mosolyt Mandyre a gödröcskéjével. Ezt is
szerette benne Mandy. A gödröcskéket.
Bementek a cukrászdába és kerestek egy
félreeső bokszot. Amíg George elment és rendelt kedvenc citromos sütijükből,
addig Mandy előkészítette az eszközöket. Nekikezdtek a munkának és hamarosan
készen is lettek. A fiú nagyon szépen tudott rajzolni, így ő festett. A lány
addig leírta a képhez tartozó magyarázatot. Közbe-közbe ettek egy kicsit a
süteményből. Mikor befejezték arra gondoltak, hogy Jessica örülni fog, hogy jó
jegyet fog kapni, pedig ő nem is dolgozott.
Összepakolták a plakátot és az
eszközöket, majd visszavitték a tányérokat. Ezután a Johnson-házba mentek. Mrs.
Johnson örömmel fogadta őket, majd mikor felmentek a Mandy szobájába vitt nekik
kekszet és málnaszörpöt. A két tinédzser sokáig beszélgettek, majd mikor
besötétedett George hazament. Mandy örült, hogy átjött a fiú, mert megtárgyalták
a másnapi templom-ügyet. A lány még mindig tartott tőle, hogy oda menjen, de a
fiú eléggé megnyugtatta. George mellett nem szokott szomorú lenni, mert a fiú
mindig felvidította. Ezt a tulajdonságát is szerette Mandy.
*
Másnap Mandy korán ébredt. Ránézett az
órára, ami hajnali öt órát mutatott. Még álmos volt, de nem tudott visszaaludni.
Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy aznap vasárnap volt és templomba kell mennie.
Már épp írni akart George-nak, de aztán eszébe jutott, hogy mire visszaír a fiú
már valószínűleg vége lesz a misének. Meglátta az angyalos könyvet és elkezdte
olvasni. Nem volt szokása egy könyvet többször elolvasni, de ezúttal kivételt
tett. Érdekes könyv volt, melyben igazi angyalok szállnak a földre, hogy megakadályozzák
a sötét ügynökök tevékenységeit. A lányok megpróbálnak hétköznapi életet élni,
de ez nem olyan egyszerű. Annyira elmerült a könyvben, hogy észre se vette,
hogy már felkelt a nap.
Felöltözött és lement a konyhába.
Anyukája már felkelt és épp reggelit készített, mint minden nap. Mandy nagyon
hasonlított a nőre. Mrs. Johnsonnak szintén fekete haja volt, bár neki csak a
válláig ért. Szeme kéken csillogott, de ezen kívül egyformák voltak a lányával.
Mandy szedett magának egy kis tojásrántottát és mellé uborkát. Mire végzett az
evéssel apukája is belépett a konyhába. A háromból kétszer együtt ettek, de
reggelente mindenki akkor, amikor felébredt.
Mikor mindenki elkészült elindultak a
templomba. Öt percet sétáltak, majd felszálltak a buszra. Ott találkoztak
George-gal. Amint odaértek meglátták Jessicát, akinek kivasalt barna haját
lobogtatta a szél, miközben feléjük futott.
- Mi történt Mandy? – kérdezte köszönés
helyett Jess – Befejeztétek a plakátot?-
- Igen, be. – válaszolt Mandy.
- Bocsi, de nem volt időm… - kezdte
Jessica.
- Nyugi, tőled már megszoktuk –
szakította félbe George.
Mindhárman nevettek, bár az utóbbi lány
kissé sértődötten. Megfeledkezve a szülőkről bementek és elkezdtek helyet
keresni maguknak. Hamarosan találtak is a negyedik sorban. Beültek, de a
szülőknek ott nem jutott hely, így ők máshová ültek. Mandy nyugtalanul nézett
körbe, de örült, hogy ott vannak a barátai. Ettől függetlenül még mindig
hátborzongató volt. A másik templommal ellentétben itt nem voltak festmények és
ódon falai eléggé ijesztően festett a félhomályban. Ezen azonban nem sokat
tudott gondolkodni, mert elkezdődött a mise.
Belépett a pap, Spider atya. Mandy
szerint ez csak rányomta a templomra a bélyeget. A papnak szürkés-fehér göndör
haja a válláig ért. Szürke szeme, meglehetősen hideg volt, állapította meg a lány.
Közben Jessica és George beszélgetni kezdtek. A lány ezt szinte észre sem vette
Mikor elkezdődött a mise Mandy valahogy álmos lett. Nem aludt el, de nem tudott
figyelni. Amikor fel kellett állni, énekelni vagy mondani valamit, ő
automatikusan csinálta. Ez George-nak is feltűnhetett, mert oldalba bökte a
lányt. Ettől Mandy visszakormányozta gondolatait a valóságba. Már majdnem vége volt
a misének, de neki szinte fel sem tűnt. Mikor elhangzott az utolsó szó mindenki
szedelődzködni kezdett.
Mandyék-nek még meg kellett beszélni a
többi szülővel, gyerekkel és a pappal, hogy miként osztják be a templom „takarítását”.
A közösség, aki a másik templomban a programokat szervezték úgy döntött, hogy
most ezt a helyet is kezelésbe veszik. A másik templom még jó ideig zárva
tartott és az emberek általában ide jártak ilyenkor. Továbbá hittan órákat is
tartottak így hát feltétlenül tanácskozniuk kellett az érintetteknek. A Johnson
család mindig aktívan részt vett az ilyen programokba.
Most is átvonultak a többiekkel egy
félreeső kis helyiségbe, hogy megbeszéljék a fent említett dolgokat. Közben a gyerekek
és a felnőttek is beszéltek így elég hangosan mentek. Mandy és George a miséről
beszélgettek, Jess pedig nem szokott részt venni az ilyen ügyekben, így ő hazament.
Közben a két kamasz Johnson szülők mellé ért. Mikor beértek a kis helyiségbe,
alig férek el, mert elég sokan voltak. Mandy körül nézett. A szoba egyik sarkában
dobozok voltak. Mellettük egy tükör volt a falra szerelve. Bizonyára itt
szoktak öltözni a gyerekek, gondolta a lány. Eközben George is a helyiséget
nézte. Egyszer csak mindenki elhallgatott, mert belépett Spider atya. Mikor
mély zengő hangon megszólalt Mandy ránézett és látta, hogy a pap, amúgy szürke
szeme vörösen felizzott.